A négy évszak
Tél komoly, szótlan grafikus.
Kopott ruhája tragikus.
Tiszta havon, hófehéren
vagy szürke, ólmos égen
tussal futtat szénfeketét
- rajzol ágat, varjat, nádat,
karcsú kéményt, kockás házat,
fagyott tóban halak fejét.
Tavasz tündér ifjú festő
(mint a bimbó, épphogy feslő),
akvarelljével festeget
nappalokat és esteket.
Palettája persze pazar,
pitypangsárga és katángkék
kontrasztoktól vidám tájék,
minden műve megvígasztal.
Nyár barátom görög szobrász,
Táncos lábú, izmos tornász,
tereket váj maga körül:
lesimogat, kiköszörül.
Alakjait fénnyel, árnnyal
ruházza föl, gyárt aktokat,
teleszórja a partokat
mozdulatlan figurákkal.
Ősz borongós, morcos mester.
Titkát fedi vastag szvetter.
Nappal alszik, alkot éjjel,
nem barátkozik a fénnyel.
Átszínezve minden zöldet:
citromsárga, rozsdabarna,
s vörös, mint a róka farka.
Így pingálja ki a Földet!
Varga Zoltán Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése